Kevesen tudják, hogy a rangos mountain bike versenyek alkotta nemzetközi Intersport Marathon Serie elnevezésű sorozatban a tavalyi évben, a nők versenyében, az évvégi elszámoláskor Cséri Szilvia személyében magyar győztest ünnepelhettünk. A ZKSE versenyzője idén is teljesített 5 futamot a 6 versenyből és a dobogó ezúttal sem maradt el, ez alkalomból beszélgettünk Szilvivel.

- Mit érdemes tudnunk a versenysorozatról?

- A sorozat már akkor is létezett, amikor én még azt sem tudtam, hogy mi fán terem a mountain bike sport. A mindentudó nagykönyv, azaz a Google szerint 2006-ban volt az első széria, melyet akkor a maihoz képest még teljesen más futamok alkottak. Kezdetben magyar, osztrák és horvát versenyekből állt, de a sorozat összetétele az évek folyamán folyamatosan változott, jelenleg 6 futam alkotja a szériát. A csehországi Genesis Bike Prague, a magyar Duna Maratonunk, az osztrák Salzkammergut Trophy, a szlovák Stupava Trophy, a szintén szlovák Horal MTB Maraton és a lengyel Powerade Volvo Marathon, ami Istebnában kerül megrendezésre.

A sorozatban résztvevőknek a 3 legjobb eredményét veszik figyelembe a végeredmény kiszámításakor egy pontozásos rendszer alapján: a legjobb napi időt szorozzák be az adott táv pontmaximumával (10 000/9000/8000 pont) és ezt osztják a saját idővel. Ez mind szép és jó, csak a csajoknál a legjobb időt mindig az adott távon leggyorsabbnak bizonyuló, természetesen férfi versenyző idejéhez mérik. Tehát sok esetben teljesen mindegy volt, hogy a dobogó hányadik fokára állhattam fel végül, mindenhol az idő döntött.

- Elevenítsük fel a tavalyi győzelmed...

- 2013-ban megnyertem a sorozatot, teljesen véletlenül. Pont három olyan futamra sikerült eljutnunk, ami ezen sorozat része volt. Szeptemberben egyik éjjel jött egy e-mail az aktuális, utolsó futam előtti állásról, ahol 2. voltam összetettben. Gondoltam ez valami vicc, és vissza is aludtam egyből. Rá két napra jött egy újabb üzenet, a javított lista, ahol már első voltam. Hm, ilyen könnyen sem lettem még összetett győztes. 

- És milyen volt a díjátadó, volt nagy ünnepség?

- Tavaly sajnos a hivatalos díjátadóra, Lengyelországba nem mentünk el. Kérésemre a szervezők elpostázták nekem a hatalmas kupát, melyet ünnepélyes keretek között átvettem a városmajori postán!

- Gondolom, idén már nem véletlenül jutottatok el öt versenyre?!

- Az idei évben már tudatosan terveztük ezeket a versenyeket, és úgy próbáltuk igazítani a versenynaptárt, hogy minél több futamra el tudjunk eljutni. Amúgy is nagy „csavargók” hírében állunk, így nem volt nehéz meggyőzni egymást Tomival, hogy belevágjunk. Végül a prágai kivételével mindenhol rajthoz tudtunk állni és jórészt egy darabban be is értünk a célba.

- Ha jól tudom, idén azért már nem adták olyan könnyen a győzelmet...

- Idén a végeredménnyel nem volt olyan szerencsém, ugyanis az előző évihez képest több mint háromszor annyi női résztvevő volt a szériában. Végül egy szlovák lány végzett az első helyen. Az utolsó futamon még volt egy minimális esélyem, hogy esetleg több pontot tudok összekaparni, mint ő, de nagy valószínűséggel ő számított rá, hogy én próbálkozni fogok, így eljött Lengyelországba és végül 1 egész perccel ért be előttem. Sebaj, nem vagyok csalódott, mert úgy érzem, hogy kihoztam magamból a legtöbbet. Mondhatnám, hogy lehettem volna első is, ha mondjuk: nem esem el a Duna vagy az Istebna Maratonon, illetve ha a Salzon jobban összekapom magam, vagy éppen nem hagyom el a kulacsaimat… De problémája mindenkinek lehet, biztos volt a szlovák leányzónak is, a pálya is ugyanaz, tehát hagyjuk, a „mint lett volna ha...” részt.

- Hogy utazol, kivel járod a versenyeket?

- Ahogy már említettem, nagy csavargó vagyok, szeretek külföldre utazni, új helyeket megismerni, és versenyek után kirándulni egy jót. Ausztriába már évek óra járok, így most kezdem felfedezni a többi környező országot is. Tomi, aki a párom és edzőtársam, abszolút partner ebben, sőt ő még inkább szeret kalandozni, így teljes az összhang ebben a tekintetben is.

- Kiszámoltátok már, hogy kb. mennyit utaztatok?

- Csak az IMS miatt közel 3500 km-t utaztunk és növeltük az általunk meglátogatott országok turisztikai bevételét. A kellemeset mindig összekötöttük a hasznossal. Mivel a versenyek mindenhol szombaton vannak, így másnapra mindig jutott idő bejárni a helyi nevezetességeket. Így sikerült például terepfutnunk a Magas-Tátrában és a Lanovka-n felmenni a Lomnici csúcsra.

- Milyen nivón vannak a sorozat futamai megrendezve? A Duna Maratont és a Salzakmmergut Trophyt ismerjük, mit lehet elmondani a szlovák, a cseh és a lengyel futamokról?

- A cseh futamról nem tudok nyilatkozni, az nekünk kimaradt. A többiről viszont bátran ki merjünk jelenteni, hogy a magyar maraton szervezőknek egyáltalán nincs szégyenkezni valójuk. Általánosságban elmondható, hogy hasonlóan jó színvonalat képviselnek a szlovák és lengyel versenyek is. A rendezéssel kapcsolatban pozitívum, hogy mindenhol kiváló pályajelölés volt – ez amiatt is fontos, mivel a Horalon és a lengyel Istebnában idén voltunk először, abszolút nem volt semmi tapasztaltunk, és bennünk volt a félsz, hogy eltévedünk, és az erdőben szembejön egy medve. :D

A szlovák versenyeken gazdag rajtcsomagokat kaptunk és a dobogós helyezetteknek is nagy értékű ajándékokkal térhettek haza a neves szponzoroknak köszönhetően. A lengyelnél már kicsit más volt a helyet, ott a minimál stílus volt a jellemző: rajtcsomag mindösszesen egy kemény műanyag rajtszámból állt (bár az verseny után kiváló használható vágódeszkaként), de ennek ellenére semmi hiányérzetünk nem volt, mivel ilyen flottul és gyorsan lezajlott eredményhirdetéssel még nem találkoztunk - ezt szívesen látnánk itthon is, főleg mivel a helyezetteket a népes szurkolótábor hevesen köszöntötte, ami azért jóleső érzés.

Csakúgy, mint a verseny utáni tisztálkodási lehetőség, ami itthon ritka, mint a fehér holló. Itt nem luxus körülményekre kell gondolni. Például a Stupaván bőven elég volt pár raklapra felállított, tűzcsapra rákötött zuhany egy sátor alatt, ahol pillanatok alatt le lehetett mosni a verseny porát. Itthon általában a kocsi mellett kell sztriptízbemutatót tartani, miközben egy pillepalackból próbálsz letisztálkodni, hacsak nem akarod magadat hazáig érlelni. 

- Első pillantásra a versenyek közül kissé kilóg az osztrák megamaraton, a Salzkammergut Trophy, testközelből is így van?

- Ha pusztán csak az indulók számát nézzük, akkor egyértelműen a Salzkammergut Trophy a győztes, a szlovák és lengyel versenyeken még az itthoni Top Maratonokhoz képest is jóval kevesebb az indulók száma. Viszont a tájegységeik által adott terepadottságokat maximálisan kihasználják. Erre egy jó példa a lengyel futam Giga távja, mely mindösszesen 66 km hosszú, viszont bátran ki merem jelenteni, hogy annak leküzdése nagyobb kihívást jelentett, mint a Salz 120-as távja. Sziléziában minden emelkedő és DH-szekció extrém technikás volt, minden egyes méterért komolyan meg kellett küzdeni, ehhez képest Salzon a keménységet a schotteren történő több órás hullámvasutazás jelenti.

Természetesen a Trophyn az infrastruktúra és az egyéb szolgáltatások (pl. sörsátor, expo, több ezer ember logisztikája, elminatour, junior trophy, tésztaparty…) nehezen összemérhető bármelyik versennyel, ugyanis Salz önmagában már egy külön fogalom, más osztrák maratonokhoz képest is.

- Saját forrásból finanszírozzátok a turnét vagy vannak támogatóitok?

- Önmagunkat és egymást támogatjuk, teljes munkamegosztásban, Tomi beszerez, szerel, vezet, én szervezek, pakolok, főzök-mosok. :)

- Kb. milyen létszámú az a mezőny, aki az összes versenyt teljesíti?

- Sem 2013-ben, sem pedig 2014-ben nem volt olyan versenyző, aki mind a 6 futamon részt vett volna, ugyanis a három legjobb eredmény számít az összetettben. A versenyzők nagyrészt, a Salzkammergut Trophy mellett a saját lakóhelyükhöz közeli futamokon vettek részt. A legalább három futamot teljesítők száma 2013-ban 150 férfi, 16 nő volt, míg idén ez a szám 270-re nőtt a fiúk és 52-re a lányok esetében.

- Hogy sikerültek a versenyek? Milyen eredményeket sikerült elérni? 

- Duna Maratonon egy baleset miatt lecsúsztam a dobogóról, de a Salzkammergut Trophy kivétel az összes külföldi versenyen első-második helyen értem be.

- Melyik verseny a kedvenced?

- Idén a Horal Maraton vitte a prímet, Magas-Tátrát újra látni szeretném, így nem kérdés, hogy oda vissza fogunk térni.

- Mondj valamit a riválisaidról, tudtad, hogy kikre kell figyelni?

- Mivel az aktuális állást az utolsó, istebnai futam előtt kaptuk csak meg, így fogalmunk sem volt a riválisokról. Természetesen az utolsó versenyre már felkészültebben érkezetünk, és tudtuk, hogy kire kell/kellene rakni a kereket a versenyen.

- Tominak, hogy sikerült a sorozat? 

- Tomi, Reznik Sanyi után a második legjobb magyar férfi lett a sorozatban.

- Jövőre újra belevágtok?

- 2015-re már nagyjából körvonalazódtak a célok és az Intersport Marathon Serie nem szerepel bennünk. Azt viszont nem jelentjük ki, hogy egy-egy futamra nem utazunk el ismét.

Köszönjük a beszélgetést és hasonlóan szép sikereket kívánunk a jövő évre is!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Szilvi a Mountainbike Challenge blogon több versenyről is beszámolt részletesen ezeket is ajánljuk figyelmetekbe:
Horal MTB Maraton
Skoda Stupava Trophy