Henri Van Lerberghe belga kerékpárversenyző volt, aki 1881. január 29-én látta meg a napvilágot Lichterveldében. Sajátos, faltörő koshoz hasonlatos harcmodora miatt nagyon kedvelt volt a kerékpársport rajongóinak körében. A Ritte becenévre hallgató kerekeshez fűződik az országúti bringázás egyik legszórakoztatóbb története, ennek próbáltam utánajárni…

Négy hónappal az első világháború befejezését követően, 1919. március 22-én indították el ismét a Tour of Flanders elnevezésű országúti kerékpárversenyt Belgiumban. A 47 induló között volt Henri "Ritte" Van Lerberghe is, egy nagyon tehetséges versenyző, aki a háború előtt, 1914-ben második lett a versenyen. Van Lerberghe közvetlenül a leszerelését követően érkezett a viadalra, úgy hogy még kerékpárja sem volt. A versenyen végül egy rokonától kölcsön kért bringával tudott elindulni. Ritte a rajtpisztoly eldördülése előtt, az öklét rázva, így kiáltott a versenytársaknak: "lenyomlak titeket a francba!"

A verseny nagy esélyese Jules Vanhevel jót nevetett az elszánt kihívón, de Ritte még egy lapáttal rátett: "ne röhögj, mert a saját házad előtt foglak faképnél hagyni!" Van Lerberghe betartotta az ígéretét és Ichtegemnél, amely Vanhevel szülővárosa volt, egy dombon megtámadta nagy riválisát. A többi versenyzőnek tetszett a színjáték és nem vették komolyan az akciót, így Ritte tekintélyes előnyre tett szert. Mire a pelotonban észrevették, hogy ennek a fele sem tréfa, a szökevény már messze járt.

Ritte hatalmas iramban tekert a 203 km-s verseny célja felé, akit az északi-tengeri szél is segített, ám mielőtt a Gentbrugge-i velodromba ért volna megállt egy helyi kocsmában, ahol rendelt egy "Demie-t”, egy világos belga sört. A szökevénynek annyira jól esett a nedű, hogy kért még egyet, majd egy újabbat.

A verseny szervezője Oscar Van Braeckel észrevette, hogy Ritte a kocsmában ül és szólt Van Lerberghe edzőjének, hogy azonnal hozza ki onnan a versenyzőt, aki hosszas rábeszélés után tudta csak rábírni hősünket a továbbindulásra. A befutó előtt Ritte a bringáját tolva még tett egy tiszteletkört a velodromban, mert a sok sör miatt tekerni már nem tudott, közben kikiáltott a közönségnek: "menjetek haza, félnapnyi előnyöm van a többiekkel szemben!" Valójában 14 perc maradt az előnyéből, de Henri Van Lerberghe így is fölényesen nyerte az 1919. évi versenyt.

Idáig tart a legenda, ám az igazság nem kevésbé szórakoztató:

Miután hősünk megszökött a mezőnytől közel 120 km-t tekert egyedül, amely során meggyűlt a baja a szembeszéllel. Már-már úgy tűnt, hogy elkészül az erejével, amikor megállt az út mentén egy segítőnél, aki az egyik versenyzőt, Marcel Buysse-t várta frissítéssel. Ritte azt mondta a segítőnek, hogy Buysse már feladta a versenyt és elkérte az életmentő ételt, így új erőre kapva folytatta a versenyt.

Az újabb fordulópont egy vasúti kereszteződésben volt, ahol egy tehervonat vesztegelt elzárva az utat. Van Lerberghe nem teketóriázott, a vállára kapta a kerékpárját és felmászott a vasúti szerelvényre, majd a túloldalt leugrott és száguldott tovább a cél felé. Ritte 14 perces győzelme végül a verseny történetének legnagyobb arányú diadala lett. A 203 km-es etap megtételéhez 7 óra és 28 percre volt szüksége, amely 26,4 km/órás átlagot jelentett, ami mai szemmel nézve megmosolyogtató lehet.

A Tour of Flanders mezőnye azóta is mindig áthalad Lichtervelde városkáján, ahol a résztvevők megemlékeznek Henri Van Lerberghe legendás győzelméről. Elég csak 2004. április 4-ét felidéznünk, amikor a mezőny egy a főtéren felállított hatalmas méretű vasúti kocsin haladt keresztül, így tisztelegve a nagy előd emlékének.

A lichtervelde-i halállovasként elhíresült bringás karrierjének vitathatatlan csúcspontja volt ez a furcsa diadal, hiszen egy 1913-as Tour de France szakaszgyőzelmen kívül egyéb elsőséget nem őriznek a krónikák. A furcsa becenév Van Lerberghe versenyzési stílusából ered, hiszen minden futamon nagyon erősen, mindent beleadva kezdett és az elején próbálta dűlőre vinni a dolgot, ám kamikaze harcmodora miatt sokszor a versenyeket sem tudta befejezni.

Ritte, aki 1910 és 1923 között volt aktív versenyző, 1966. áprilisában halt meg 75 éves korában.