Mi bringások jól tudjuk, hogy a címben szereplő mondás nem csupán egy közhely - hogy mennyire nem az, azt egy horvátországi élménnyel szeretném alátámasztani.

A közelmúltban egy családi nyaralás keretében Dalmáciában jártam, ahová természetesen a bringát is magammal vittem és reggelente 2-3 órás köröket tettem Zadar környékén, érintve a környező településeket. Mivel kimondottan bringás ösvények nincsenek errefelé, kénytelen voltam beérni az országutakkal és a néhol az utak mellett futó kerékpárutakkal.

Igyekeztem variálni az útvonalakat, amiket a térkép tanulmányozásával fejben állítottam össze. Egy ilyen térképböngészés közben fedeztem fel egy izgalmasnak tűnő szakaszt, amely Vrsi településtől indult, ott ahol véget ér az út…

A félsziget belseje felől vagy Nin irányából is érkezhetünk Vrsibe. A települést észak felé még aszfaltozott úton hagyjuk el, ahol előbb egy díszes, az út közepére épített kutat érintünk, majd a lustán felfelé kígyózó úton egy templomot hagyunk el. Az út egy kőbányához fut, amely mellett balra kezdődik a „19 bike turist” táblával is jelzett makadám út - ha ez megvan már nem tudjuk elrontani sem, hiszen ez az egy út vezet tovább.

A túra egyik érdekessége, hogy a célunkként szolgáló Zečevo szigetet úton nem tudjuk elérni, azon egyszerű okból mert az a fölnyelv végén, a tengerhez érve elfogy. Szerencsére egy kövekből épített „átjáró” a segítségünkre van, ahol a bringát a vállunkra véve átkelhetünk a sekély vízen. Átérve folytathatjuk az utunkat a Zečevo szigeten, amelynek túlsó felén mindössze egy templomot és egy beton stéget találunk. Ha jó időpontban érkezünk - mondjuk a reggeli órákban és szerencsénk van -, akkor teljesen egyedül lehetünk a földdarabon, amely igazán különleges élményt nyújt.

Az alábbi, 2 perces videóban mindezt meg is nézhetitek, valamint a visszaútról néhány képkockát, amely során érintettem Nint és a Zadar északi részéhez tartozó Diklo partszakaszt is. Kalandra fel!