Hétvégén került megrendezésre 14. alkalommal a Mátra Maraton, amely igen jó ismerősöm, hiszen 2005-ben vagy 2006-ban volt az első találkozásunk, amit azóta - hosszabb rövidebb szünetekkel - újból és újból megismételünk. Korábban a középtáv küzdelmeiben vettem részt, mostanság már a leghosszabb etapot választom, ami most 91 km volt kicsivel több, mint 2000 méter szintkülönbséggel.

Kipirult bringások hétvégéje. Röviden így lehetne jellemezni a hétvégi 14. Mátra Mountain Bike Maratont: kinek a teljesítménytől, kinek a naptól, vagy mindkettőtől, de garantáltan mindenkinek jó színe lett augusztus 30-án a Mátrában.

A TOP Maraton sorozat utolsó állomásán férfiak között Vígh Zoltán (Waberers Areus MTB Team), nők között pedig Cseh Veronika (Alpinbike Team Endura Giant High5) állhatott az elit kategória dobogójának felső fokára a Gyöngyös-Sástói Oxygen Adrenalin Parkban. A verseny idén új távval bővült, a rövid, közép és hosszútáv mellett egy 22 km-es minitávon is kipróbálhatták magukat a hegyikerékpározás kedvelői.

Augusztus 22-én, szombaton 10 órakor két távon rajtolt el, hazai környezetben kimondottan masszívnak nevezhető szintkülönbségekkel az I. Zemplén Kalandpark Újhely Maraton.

Augusztus 8-án, szombaton hatodik alkalommal feszültek egymásnak hazánk hegyibringásai, hogy dacolva a rendkívüli körülményekkel eldöntsék, hogy ki az úr a föld alatt. 2010 óta minden évben megrendezésre kerül hazánk legkülönlegesebb kerékpáros versenye, a MOFÉM Underworld Kupa, amely a többszáz éves kőbányai tárnarendszer mélyére vezeti le a bringásokat.

Talán többen is vannak, akik olvasták az előző sztorimat, ha emlékeztek az utolsó mondat így szólt: a következőn már versenyezni fogok. Szóval innen folytatódik a történetem.

A Szilvásváradi maraton után szorgalmasan folytattam a megszokott hobby bringás életet. Minden szabadidőmet nyeregben töltöttem. Egész más innen a látvány, mint az autó szélvédője mögött kuporogni, bámulni az elsuhanó tájat. A stucni fölé hajolva jólesően falod a kilométereket, a nap is folyton rád süt, az eső is lemossa az arcodat – mit akarhatna többet egy bringás, nem igaz?

Egyszerűen nem akartam visszaesni, tartani akartam a formám, hiszen megígértem magamnak, hogy még egyszer elmegyek valamelyik maratonra, hogy valóban kipróbáljam a versenyzést, ha már az első nem igazán jött össze...

Valószínűleg a blogunk olvasóinak nem szorul bemutatásra a Salzkammergut Trophy, amely a hegyikerékpár sport egyik legjelentősebb nemzetközi csúcstalálkozója. A rendezvény nyugodtan nevezhető a mountain bike Mekkájának, ahova minden év júliusában bringások ezrei kelnek útra a világ miden részéből, hogy ló és lovasa legyőzze a célként kitűzött távot. A Trophy kimondottan kedvelt a magyar kerékpárosok körében, idén is közel 300-an neveztek a versenyre. Mi sem az első, és biztonsággal kijelenthető, hogy nem is utolsó alkalommal álltunk rajthoz a méltán híres erőpróbán.

A hétvégén került megrendezésre Európa egyik legnagyobb mountain bike-os eseménye, a Salzkammergut Trophy, amelyen mi is részt vettünk. Két beszámolóval és egy videóval igyekszünk majd az eseményről méltó képet festeni. Elsőként Danó Peti beszámolóját tesszük közé, aki a megszokottaktól eltérő módon mesél a történtekről. A sztori aláfestéseként eláruljuk, hogy Peti egy merevvillás, egysebességes bringával állt rajthoz a második leghosszabb, 119 km-es távon.

Közel 300 résztvevővel kezdődött meg az idei Nyugat Maraton Kupa sorozat, melynek első futamát idén is Eplényben rendezték.

A versenyek után számos tudósítás, élménybeszámoló íródik, amelyek rendre a leggyorsabbakról, a győztesekről szólnak. Ne feledkezzünk meg azonban az arctalan tömegről, arról a sok száz bringásról sem, akik mind-mind egy történet főhősei… Sajnos, nincs módunk mindegyikük sztoriját megismerni, de van olyan szerencsénk, hogy elolvashatjuk a Szilvásvárad Maraton egyik hősének a gondolatait…

Az ország legnagyobb kerékpáros hétvégi fesztiválján, a Tour de Velencei-tó rendezvénysorozat szombati napján, több száz néző ünneplése között rajtolt el a Velencei-tó MTB Maraton közel 200 fős mezőnye.