I love Balaton Bringa Weekend névre keresztelve újabb Balaton-környéki kerékpáros eseménnyel bővült a hazai versenypaletta, amely két külön szakágat célozva, országúti és mountain bike futammal várta július 12-én, szombaton a tekerésre éhezőket. A mi kíváncsiságunkat természetesen a hegyikerékpáros szekció keltette fel, így beszámolónk a MTB maraton eseményeit eleveníti fel.

Nem kis fába vágja a fejszéjét az, aki manapság a hegyibringások szívét készül megnyerni, ugyanis a hazai versenyzői potenciált erősen meghaladó számú rendezvény van már így is a „piacon”. Ezek között van néhány igazán kiváló esemény, akad néhány egészen jó is, ám zömében rosszul finanszírozott, a versenyzői igényeket csak alulról karcoló versenyek tucatjairól beszélhetünk, így rést a minőségi lebonyolítás megcélzása jelenthet. Egy új szervezés esetében a feladat még nagyobb: vakon kell bizonyítani a szervezőknek, hogy képesek átugrani a lécet. Ezek után nézzük, hogy az I love Balaton Bringa Weekend MTB maratonja hogyan teljesített.

Az előzetes kommunikáció biztató volt, a kreatív anyagok jól sikerültek, a meghatározó bringás orgánumokban találkoztam az esemény hírével és a Facebookon is folyamatosan szem előtt volt a verseny. Fontos láncszemnek tekinthető, hogy a legjobbak komoly pénzdíjakért küzdhettek mind női, mind férfi vonalon, közép- és hosszútáv esetében egyaránt, emellett jártak a ranglistapontok is.

A rajtközpontként a Szántódpuszta Kulturális Központ szolgált, amely önmagában is megtekintésre érdemes, ugyanis egy Magyarországon egyedülálló, harminc épületből álló, műemlék-együttesről van szó, amely eredeti állapotban őrzi egy 150-200 évvel ezelőtti birtok képét. A XVIII. századi majorság kétség kívül hangulatos háttere volt a profin kiépített rajtközpontnak. A nevezés és a rajtcsomag átvétele egy perc alatt lezajlott, a zacskó emblémázott pólót, kulacsot, High5 gélt, információs anyagot és kedvezményre jogosító kuponokat tartalmazott.

A versenyen indulók három különböző táv (20, 47 és 67 km) közül választhattak, a közép- és hosszútáv rajtjára 10 órakor, míg a rövidtávéra 15 perccel később került sor. A nyomvonalat egy nagyobb és egy kisebb kör adta, a nagyobb jelentette a középtávot, a kisebb a rövidet, míg a hosszútávosoknak mindkét kört teljesíteni kellett. A kb. 120 fős mezőnyt a hazai elit tagjai is színesítették, így a rajtvonalon láthattuk Dósa Esztert (Vitalitás SE-Kross), Blazsó Mártont (VKE-Nelson Kross), Búr Zsoltot (Alpinbike Team) és Szalay Pétert (Focus Team Hungary), de feltűnt a „belga” is, azaz Wouter Cleppe (Alpinbike Team).

Az előző napi esőzések nyomán számítanunk kellett a nehezebb körülményekre, ám a pálya első szakasza, csak felázott talajt, kisebb tócsákat, az előrehaladást döntően nem befolyásoló akadályokat gördített elénk. Ahogy azt várni lehetett a pálya lendületes nyomvonalon haladt, dombságra jellemző módon, rövid emelkedők és lejtők váltogatták egymást. A környezet igazán változatos volt, amelyhez a fel-feltűnő balatoni panoráma adta a hátteret.

A mélyebbenn fekvő részeken aztán megjelentek az egyre nagyobb és kikerülhetetlen méretű pocsolyák, amelyek egy erdős szakaszon végül összefüggő mocsárrá változva, az út teljes szélességét elfoglalták. A két keréken történő előrejutás, a kerekre ragadó sár nyomán lehetetlenné vált, így a mezőny eleje és vége egyaránt kerékpárcipelésre, sárban vonszolásra kényszerült. A legkritikusabb egy 1,5 km-es szakasz volt, amely leküzdése kinek-hogyan, de kb. 25-30 perc küzdelmet jelentett.

A sártengert egy betonos vízelvezető követette, amely alkalmat nyújtott a több kilogramm sár elhagyására, de a szezon panorámájának a megtekintésére is, ugyanis a magasból elénk tárult a Kőröshegyi völgyhíd lenyűgöző látványa, amelynek a Balaton kékje adott hátteret. A tempós száguldás után alulról is megcsodálhattuk a 1872 m hosszú, 87,5 m magas építményt, ugyanis a híd alatt vezetett tovább az utunk. A sárdagasztás okozta sokkot és küzdelmet már semmilyen további akadály nem tudta megközelíteni, így a hátralévő emelkedőket gyorsan leküzdöttük és érkeztünk vissza az impozáns rajtközpontba.

A nők 47 km-es abszolút versenyét Dósa Eszter nyerte Surán Mónika és Albert Katalin előtt, míg a férfiak erősebb távján (67 km) Wouter Cleppe diadalmaskodott, megelőzve Szalay Pétert és Búr Zsoltot.

Egy kerékpáros rendezvény krónikájához hozzátartozik a verseny utáni ellátás megítélése, amelynek sarokkövei a frissítés/étkeztetés és a tisztálkodási lehetőségek (bringa és lovasa számára) minősége. Nos, az előbbit tekintve jól vizsgáztak a szervezők, ugyanis egy jól felszerelt frissítőpont várta a beérkezőket, emellett gulyást is fogyaszthattak a versenyzők. A kerékpármosási és tisztálkodási lehetőségek viszont igencsak szűkösek voltak és egyetlen slagra korlátozódtak, amely mindenképpen a javítandó faladatok közé tartoznak.

Összegezve az első alkalommal megrendezett I love Balaton Bringa MTB maratont, mindenképpen pozitív összképről számolhatunk be. A pálya kijelölése és biztosítása szinte tökéletes volt, a frissítőállomások számát és felszereltségét szintén csak dicsérni lehet, a szervezők szívélyessége, kedvessége, példaértékű. Ami kritikát érdemel az a bringamosási és tisztálkodási lehetőségek hiánya.


Nagyon bízunk benne, hogy a verseny megkapaszkodik a versenypalettán és jövőre ismét ellátogathatunk Szántódpusztára és megismerhetjük a pályát száraz körülmények között is. Érdemes azonban elgondolkozni a Salzkammergut Trophy jelentette erős konkurencián és másik hétvégére tenni a rendezvényt. 

Fotók: Korecz Márk, www.facebook.com/fotosarok, Kenyeres Zsolt