Olyan szép napnak indult. Elhatároztam, hogy a délelőttöt a biciklizésnek szentelem. Rám is fér az edzés, mert az utóbbi időben felszedtem némi súlyfelesleget, amitől jó lenne megszabadulni. Ahogy felültem a kerékpárra egyből éreztem, hogy valami nem stimmel a bringával, a váltóval lehet valami. A probléma teljesen lekötötte a figyelmemet és már az úttestre is körültekintés nélkül hajtottam ki, már ekkor sejtenem kellett volna, hogy baj lesz.

Kb. 15 métert gurultam egyre gyorsuló tempóban az oly vágyott aszfalton, amikor a semmiből előttem termett egy autó. El sem tudtam képzelni, hogy mit keres ott! Mire felocsúdtam már frontálisan, lassítás nélkül el is gázolt a Fordos, én pedig a motorháztetőn találtam magam.

Az autóban ülők egy pillanat alatt ott teremtek mellettem, nem is értettem, hogyan szálltak ki ilyen gyorsan a kocsiból. Alaposan megüthettem a fejem, mert úgy rémlik, hogy azt mondták, hogy benne sem ültek – de akkor hogy üthettek el?

Sajnos a baleset áthúzta a délelőttre szőtt terveimet, hiszen csúnyán megütöttem magam és biciklivel sincs minden rendben. Letörölgettem a gépkocsi motorháztetejét és a biciklit tolva hazaballagtam. Nem jól alakultak a dolgok. A mai edzésem másfél percig tartott.

De holnap újra neki vágok, csak az a fránya váltó ne vacakoljon!

(A garázsomnál lévő kamera rögzített mindent, még nem volt erőm visszanézni...)