A legelsőt sohasem felejti el az ember – tartja a mondás. Azonban kíváncsiak vagyunk rá, hogy kinek ugrik be a legelső Downhill Világkupa győztesének neve? Megvan? Nincs? Akkor lássuk!

Aaron Gwin, Gee Atherton, Sam Hill, Greg Minnaar, Steve Peat… illusztris névsor a downhill szakág élő legendái, akik mind Világkupa győztesnek vallhatják magukat, azonban ha visszafelé haladva az időben tovább folytatjuk a sort, eljutunk 1993-ig a legelső Downhill Világkupáig és a legelső bajnokhoz, a német Jürgen Benekéhez.

Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy mivel tölti mindennapjait a downhill sport egyik ikonja, akkor egészen a New York állam béli Kingstonig kell mennünk, ugyanis 14 évvel ezelőtt itt telepedett le a freiburgi születésű bringás.

Jürgen Beneke neve mostanában egy bringatároló bútor kapcsán került be a sajtóba, mi is beszámoltunk a Shelfie tároló Kickstarteren való sikeres megmérettetéséről, ennek apropóján kerestük meg az egykori bajnokot, aki nagyon szívesen válaszolt a kérdéseinkre.

Kezdjük a legelején. Mikor kezdtél bringázni?

1984-ben, 12 évesen kezdtem el országútizni, majd cyclo-crossozni, ez a két szakág határozta meg az első, közel egy évtizedemet a kerékpár sportban. Az első mountain bike versenyem 1992-ben volt.

Mesélj nekünk a hőskorról!

Az első downhill versenyen, 1992-ben még mindenki merevfarú bringával tolta és az első teleszkópok is nagyon keveset csillapítottak, a defektek mindennapos dolgok voltak és a fékek konkrétan semmit nem fogtak esős időben.

Hol került megrendezésre, milyen formában zajlott a  legelső világkupa verseny?

1992-ben Super Cup néven volt egy tesztsorozat, az első Világkupa 1993-ban indult a franciaországi Cap D'ail lejtőin. Ha jól emlékszem, mindig a két legjobb jutott tovább, mivel nagyon sok technikai probléma adódott.

Kik voltak az ellenfeleid?

Nico Voulioz, Mike King, Dave Cullinan és Frank Roman voltak többek között a legnagyobb riválisaim akkoriban.

Hogy emlékszel vissza azokra az évekre?

Életem legjobb időszaka volt. Felmondtam a korábbi szerelői állásomat és adtam egy esélyt, hogy profi kerékpáros legyek. Fantasztikus volt, hogy csak a bringázással kellett foglalkoznom.

 Madrid 1994

Milyenek voltak 20 évvel ezelőtt a pályák?

Leginkább turistautakból voltak jelölve a pályák, alig lehetett épített szakaszokkal találkozni - még minden természetes volt.

Mit gondolsz a mai bringákról, mennyivel könnyebb a dolga egy mai bringásnak?

A mai bringák elképesztőek, napokat lehet végig nyomni a legkeményebb pályákon anélkül, hogy bármiféle technikai problémája lenne az embernek. A fékek bármilyen körülmények között hozzák a kellő teljesítményt, mindegy, hogy esik az eső vagy száraz az idő. Az új geometriájú vázak pedig mindent sokkal könnyebbé tesznek.

Mennyire követed nyomon napjainkban a DH versenyeket?

Természetesen, amikor csak lehetőségem van, követem az eseményeket, a kedvenceim Sam Hill és Mick Hannah.

Hogy kerültél az USA-ba?

Egy amerikai csapatnál, a Marinnál kezdtem bringázni, a későbbi feleségemet is egy versenyen ismertem meg Vermontban. 2000-ben hagytam fel a profi kerékpározással és itt, az Egyesült Államokban telepedtem le. Lett egy saját vállalkozásom, amelynek keretében lakások belsőépítészeti felújításával és egyedi bútorok készítésével foglalkozom.

2010

Mesélj az aktuális projektedről!

A Shelfie bringatároló polcot eredetileg magamnak készítettem. Mivel nagyon elégedett voltam az eredménnyel, jött az ötlet, hogy foglalkozni kellene a gyártásával, azonban az egyedi gyártás nagyon drága, kb. 1000 dollárért kellene adnom egy szekrényt, hogy megérje. A projektet felraktam a Kickstarterre, hogy egy kis induló tőkét szerezzek, amely csökkenti a kockázatot és, hogy a sorozatgyártáshoz szükséges egyedi szerszámok és a gépesítés megvalósulhassanak. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, amelyek megerősítik, hogy jó úton járok. Egyébként a bútor jól összegzi a két szenvedélyemet a bringázást és a bútorkészítést.

2010

Ezek szerint ma is bringázol?

Természetesen! Néha még versenyeken is elindulok, néhány éve jártam például a Megavalanche-on is, ami nagyszerű élmény volt és nem is mentem rosszul.

Van-e bármilyen Magyarországhoz, magyarokhoz fűződő élményed?

Nincs igazán kötődésem Magyarországhoz. Azt tudom, hogy nagyon jó a kerékpáros közösségetek és remélem egyszer majd lesz lehetőségem bringázni egyet nálatok! Viszont a magyar konyhát nagyon szeretem! :)

Köszönjük a beszélgetést, és szorítunk a Shelfie sikeréért!