A minap egy versenyről szóló beszámolóban olvastuk, hogy: "az eredménylistán feltüntetett 3. helyezetthez képest 1 perccel maradtam le a dobogóról... Aztán tovább nézve a listát feltűnt hogy valami nem ok, mert a 3. helyezett hosszú távon indult. Később a csapattársam beszélt is vele és említette neki is, hogy ő hosszún ment, de az első kör után kiállt a versenyből. Ezután 2 alkalommal mentem oda a szervezőkhöz, hogy ezek az információim vannak, megnyugtattak hogy a srác közepes rajtszámmal ment közép távos ideje van, minden így van jól. Ennek tudatában nem vártuk meg az eredményhirdetést, elmentünk ebédelni."

Érdekes helyzet, de mielőtt belekezdenénk a téma körüljárásába, gondolkozzunk el egy kicsit azon, miről szól az eredményhirdetés. A szervezők a verseny végén ezzel fejezik ki elismerésüket a legjobban teljesítő versenyzőknek - tehát a szervezők gesztusáról? A legeredményesebb versenyzők megmutathatják magukat a többi résztvevőnek és begyűjthetnek néhány elismerő pillantást - tehát a versenyzők egójáról? A nézők megnézhetik, hogy az egész napi cirkuszban ki volt a legerősebb oroszlán - tehát a szórakoztatásról?

Lehet. De szerintem a tiszteletről.

A hazai maratonokon bevett szokás az eredményhirdetést az esemény legvégére tenni. Rendszeresen hallani olyan beszélgetéseket, hogy:
- 17:00-kor lesz az eredményhirdetés, mert meg kell várni, míg mindenki beérkezik a hosszútávról is.
- Micsodaaaa?! 17:00-kor? De hát délben beérkeztem a célba!
Vagy mint a fenti beszámolóban is olvashattuk, hogy ha nem lettem dobogós, nem érdekel. Sőt, sajnos sokszor látni olyan versenyzőt, aki átveszi a díjat, majd az éremmel a nyakában elindul a parkoló felé, pedig a többi kategóriában még javában zajlik a ceremónia.

Mint a legtöbb helyzetben, itt is nehéz igazságot tenni, de valamerre lépni kellene. A versenyszervezők rossz rutint követve nem vállalják be, hogy a kategória első három versenyzőjének beérkezése után 20 perccel megtörténjen az eredményhirdetés. (Ok, várjuk meg a negyediket, biztos ami biztos.) Pedig ennek számtalan előnye lenne. Ha a fenti - kicsit persze szándékosan sarkított - példáknál maradunk, mindenki jobban járna: a szervezők gesztusa több emberhez jutna el, a győzteseknek jobban dagadhatna a mellük a büszkeségtől és a nézőknek is lenne valami program, amíg az ismerőseiket várják.

Érthető persze a délben hazasiető bringás is, aki meg se várja az egészet, mert hosszú út áll még előtte, de az éremmel idő előtt távozókra már nagyon nincs magyarázat. Azon a negyed órán már tényleg nem múlik semmi. A bevezetőben említett sztori pikantériája, hogy barátunk végül dobogóra állhatott volna, ha még ott lett volna, mert végül a szervezők korrigálták a hibát és az új, javított eredménylista szerint szólították ki a helyezetteket.

A közelmúltban megrendezett Salzkammergut Trophyn késő este van az eredményhirdetés, mégis tele van a hatalmas sörsátor. Mondhatnánk, hogy biztos az igen értékes tombolanyeremények miatt, vagy hogy százalékosan lehet, hogy ugyanannyi az érdeklődők aránya, csak a rendezvény nagyobb, de mégis egy jó példa arra, hogy meg lehet tartani a végén is úgy, hogy legyenek érdeklődők.

Ebben a kérdésben most nem szeretnénk eredményt hirdetni, de kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, mert az biztos, hogy a maratonokra jellemző jelenlegi gyakorlat senkinek sem a legjobb. Érdekes lehet a versenyszervezők véleménye, a top versenyzőké, a dobogóról épp lemaradóké és persze azoké a bringásoké is, akiknek a dobogó egy álom marad: hogyan lehetne annyira izgalmassá, érdekessé tenni az eredményhirdetést, hogy érdemes legyen ott maradni és kifejezni tiszteletünket a legjobbaknak!

Mert az biztos, hogy megérdemlik.