Ez is volt már - random cikk

  • Ha nyaralni mész, ne hagyd otthon a bringát!Számomra evidens, hogyha autóval megyek nyaralni, akkor a bringát is viszem magammal. Nem volt ez másként idén sem, így egészen más oldaláról is megismerhettem a családi nyaralás színhelyét, a Kornati...
  • Nemzetközi mezőnnyel rajtol hétvégén a Mátra Maraton!Folyamatosan érkeznek a külföldi nevezések a szeptember 1-i Mátra Mountain Bike Maratonra. Eddig több mint 800 versenyző regisztrált a négy táv valamelyikére, köztük a szlovén bajnok, XCO EB...
  • Aki fiúként indult, de férfiként ért célbaMinden mountain bike-os fejében ott motoszkál, hogy egyszer beleálljon egy komoly kihívásba. Természetesen a kihívás nagysága függ az egyén képességeitől, elszántságától és lehetőségeitől, ám montis...
  • Idén elmarad a 24 órás MTB verseny!A szervezők tájékoztatása szerint a zánkai tábor átépítése miatt nem rendezhető meg a megszokott helyszínen a 24 órás MTB váltóverseny, másik helyszínt pedig, amely megfelelne a komoly tradíciókkal...
  • Megingott a bajnok trónja a kőbányai cyclo-cross futamonVas Balázs és Szekeres Viktória nyerték a Kőbánya Bringapark Magyar Kupát December 9-én a kőbányai Sportligetben rendezték meg a Cyclo-cross Magyar Kupa sorozat 5. állomását, a Kőbányai...

OLIMPIAI ÖTPRÓBA

olimpiai-otproba

OLIMPIAI ÖTPRÓBA

olimpiai-otproba-logo.jpg MTB VERSENYEK

- Tour de Velencei tó
- Szilvásvárad Maraton
- Hegyek Pokla Maraton
- Crosskovácsi Maraton
- Duna Maraton
- Bükk Maraton
- Mátra Maraton
- Velence Maraton

 REGISZTRÁLOK! 

Kövess minket a Facebookon is!

Strava

Komment

Címkefelhő

Ausztria (10) Bad Goisern (6) Balaton (8) baleset (24) beharangozó (51) Benkó Barbara (5) beszámoló (24) Blazsó Márton (3) bmx (4) bringapark (8) bringás (6) Bringasport (4) bringás póló (3) bringatúra (3) bringaverseny (27) Bubi (3) Buda Maraton (3) Buruczki Szilárd (3) Búr Zsolt (7) Citycross (3) Cseh Veronika (4) Cséri Szilvia (5) cyclocross (38) Danny MacAskill (3) Demeter Nikolett (7) díjátadó (4) Dósa Eszter (4) downhill (22) Drótszamár Fesztivál (12) Duna Maraton (5) e-bike (3) edzés (7) életmód (7) ellopták (3) Eplény (3) Erdőbénye (10) esés (5) EtyekCross (4) fat bike (5) Fehérkő-Lápa Hillclimb (6) fotó (4) futás (3) gerecse maraton (3) gyorszár (3) HegyiBringa (8) hegyikerékpár (58) ironman (3) Kassa (4) kerékpár (74) kerékpáros ruházat (3) kickstarter (3) kőbánya (32) Korda FIlmstúdió (4) kövérbringa (3) Magyar Kerékpársportok Szövetsége (4) magyar kupa (10) maraton (54) Mátra (6) Mátra Maraton (14) merida (4) Merkapt SE (9) Merkapt Sportközpont (12) mez (3) mezgyártás (3) MKSZ (12) mountainbike (7) mountainbike challenge (35) mountain bike (150) mozgásvilág.hu (9) MTB Piknik (9) nevezés (8) Nino Schurter (3) Nyugat Maraton Kupa (6) olimpia (4) olimpiai ötpróba (7) országúti (29) ötpróba (7) Parti András (6) Pedal MTB Tour (4) piactér (3) pincerendszer (9) póló (3) Polony István (4) Red Bull (3) rendelés (3) Rose (4) Salgótarján (6) Salzkammergut Trophy (23) Scott (4) SellarondaHERO (3) SHKE (4) Specialized (8) Strava (3) supercross (11) Szalay Péter (3) Szilvásvárad Maraton (5) Szlovákia (5) táplálkozás (6) teszt (4) tesztnap (6) Top Maraton (7) Tour de Balaton (6) Tour de Hongrie (3) Trek (7) túra (11) Underworld kupa (22) V4 (3) várgesztes (3) verseny (54) versenykiírás (13) versenysorozat (6) Vértesboglár (5) vértes maraton (5) Veszprém (4) videó (4) video (17) világbajnok (4) világkupa (9) villapark (3) visszahívás (3) Vuelta Sportiroda (9) Wouter Cleppe (4) XCO (12) Címkefelhő

Rutinból nyomtuk le a Mátrát - én is és a szervezők is

2015.09.03. 23:08 :: fulopmiklos

Hétvégén került megrendezésre 14. alkalommal a Mátra Maraton, amely igen jó ismerősöm, hiszen 2005-ben vagy 2006-ban volt az első találkozásunk, amit azóta - hosszabb rövidebb szünetekkel - újból és újból megismételünk. Korábban a középtáv küzdelmeiben vettem részt, mostanság már a leghosszabb etapot választom, ami most 91 km volt kicsivel több, mint 2000 méter szintkülönbséggel.

matra-maraton-2015.jpg

A címben említett rutin nem csak rám értendő, persze rutinszerűen autóztunk a rajt helyszínére a sóstói Adrenalin Parkba, rutinszerűen készülődtünk és rutinszerűen álltunk be a rajba, ám ugyanezt tapasztaltam a rendezvény oldaláról is - ami lehet jó, de lehet rossz is. A Mátra Maratonról igazán nem lehet semmi negatívumot mondani, hiszen az egyik legjobban megszervezett hegyikerékpáros esemény hazánkban, ám a jól megszokott mederben való csordogálás nem karcolt mély nyomokat.

A három négy távot, - mert, hogy már van mini táv is – külön rajtoltatták, 10 órakor a hosszútávosok, 20 perccel később a rövid táv indulói, 10:40-kor közép táv mezőnye és 11 után 10 perccel a ministák vágtak neki a Mátra meghódításának. Ez utóbbi megfogalmazás kicsit túlzó, hisz a Kékestető leküzdése – azaz a jelképes hódítás - csak a két hosszabbik táv indulói számára lehetséges.

A rajtban körülbelül százra tettem azok számát, akik a hosszútávot választották - később kiderült, hogy még ennyi sem volt -, ami azért roppant elgondolkoztató. Hosszabb fejtegetésbe most nem bocsátkoznék, de mindenképpen megérne egy cikket a dolog, hogy miért nem jelenik meg célként a hazai montisok körében a hosszútávú maratonok teljesítése.

matra-15_eletkep_0090.jpg
A rajt utáni, először aszfalton, majd a sípályán felvezető mászást az igazság emelkedőjének is szoktam nevezni, ahol feketén-fehéren kiderül, hogy ki mit pakolt a zsákba. Nyilvánvalóan nem itt dől el a verseny, de elég sok kérdésre választ lehet kapni. Az én kérdésem az volt, hogy bírok-e menni a mezőny közepével, amire egy fájdalmas tempóváltás és kemény pedálozás folyományaként pozitív választ csikartam ki.

A csúcs után jól jött a lejtő - a túlélés múlt rajta. Jól ismert szakasz ez, szeretem a nyomvályúkkal nehezített, izgalmas száguldást. Azaz csak szerettem volna, mert tavaly óta komoly átalakulások zajlottak erre és egy simára gyalult, zúzalékkővel feltöltött út vette át a korábbi helyét. Nem örültem neki. Az ezt követő köves szakasz még megvolt, bár – talán a nagyobb rutin, talán a nagyobb kerék miatt – ez is simábbnak tűnt, pedig emlékszem rá, hogy 10 éve ez még élet-halál közötti csapatás volt, a defektet szerelő sporttársakkal övezett úton.

Váratlanul ugrott be egy frissítő elém, ahol szerintem a rövidebb távosokat várhatták, mert nem hiszem, hogy a lejtőn bárki megállt iszogatni, aki komolyan gondolja a versenyzést. Nem szeretném negatív irányba vinni a beszámolót, de meg kell említenem, hogy a korábban megszokott, a rajt területre való visszatérés is hiányzott nekem, ez a kanyar idén kimaradt.

matra-15_eletkep_0050.jpg
Gyorsan peregtek a percek, de szerencsére a kilométerek is: 1 óra 20 perc alatt hagytam el a 30 km-es, 2 óra 30 perc körül pedig az 50-es táblát. Ekorra szinte tökéletesen egyedül maradtam, hosszú-hosszú kilométereken át nem érzékeltem senkit a közelemben. Valahol a Mátraszentimrére vezető mászáson változott ez meg, ahol a combos emelkedő összerázott néhány sporttárssal és ez egy időre döntően befolyásolta a versenyem. Történt ugyanis, hogy megpróbáltam begyűjteni az előttem haladókat, ami sikerült is, ám ehhez bőven a „húdenemesikjól” tempót kellett nyomnom, ami az országútra kiérve meg is látszott rajtam. Szerencsére jött a frissítő, ahol még nem rázódtam ugyan teljesen helyre, de egy közkútnál tudtam nyomni egy kis vizet és egy reset-et, majd jöhetett a Mátraszentlászlóra vezető hurok.

Sokat tekertünk az elmúlt években errefelé, klassz környék, jókat csapattunk – most elég kellemetlen élmény volt a máskor oly vonzó utakon való bringázás. Szerintem ekkor kezdett tudatosulni bennem, hogy nagyon meleg van, eddig nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki, annak ellenére, hogy bőven ittam, kezdett megfőni a fejem. Még jó, hogy megjelent a Bringabandita Pál Géza, akivel néhány mondatot váltva együtt haladtunk tovább.

matra-maraton-merkapt-se-60.jpg
A Kétkerék Vendégháznál a megszokott baráti fogadtatásban volt részünk, ahol a frissítőpontok választékától jóval komolyabb ellátás várt, így néhány percre meg kellett állni. Jól is jött a kóla és a süti, hiszen Galyatető irányába egy aljas kis ösvényen kell megindulni, Géza nem is szerette, így lemaradt rólam.

Hosszas mászás, nagy huplikon le-fel, száguldás Galya-külsőre... Amikor indultam volna a kilátóhoz vetető gyökeres emelkedőnek, hatalmas robajjal kidurrant a hátsóm. Valami egy közel 1 cm-es vágást ejtett rajta, így érthető ha gyorsan távozott a nyomás a kerekemből, jöhetett a defektszerelés. Kb. 10 percet vett el a művelet az életemből, illetve a versenyemből, amely során 6-7 kolléga ment el mellettem. Végülis jól jött a kényszerpihenő, na nem azért mert annyira ráértem, hanem mert motivációval szolgált a továbbiakra nézve. Kb. 70 km-nél jártam, adva volt a cél: visszaszerezni a korábbi pozíciómat, ennek szellemében rongyoltam fel a kilátóhoz és borítottam rá a bringát az ezt követő nagyon szuper lejtőre.

Az, hogy ma nem eszik olyan forrón a kását viszonylag gyorsan kiderült, azaz világossá vált számomra, hogy nem fogom egy lendületből visszakapni, amit elveszettem, hanem gyötrelmesen meg kell majd érte dolgoznom a hátralévő - elsőnek pikk-pakknak tűnő - 20 km-en. Szenvedtem, mint a kutya, de szenvedtek a többiek is, és a szenvedők csatájából én jöttem ki jól, így szépen lassan visszaküzdöttem magam a korábbi pozícióm közelébe.

Ilyen hosszúnak még sohasem éreztem az utolsó 5 km-t, haladtam előre tisztességgel és bár kívülről ez nemigen látszott, de én belül tudtam, hogy ez most nagyon a határon van. Az emelkedőket fogcsikorgatva másztam meg, a lejtőkön meg csak kapaszkodtam a bringába és engedtem, hogy közelebb segítsen a célhoz. Nem elfogytam, hanem elfáradtam, nagy különbség. Beleraktam, ami volt bennem, így elégedetten gurulhattam át a célkapun, hisz valahol emiatt indul el az ember egy erőpróbán, hogy erőt próbáljon.

matra-15_eletkep_0127.jpg
Az idei Mátra Maraton az én személyes nézőpontomból nagy izgalmak, nagy meglepetések nélkül zajlott le. A címben jelzett rutinművelet megvolt a részemről és a rendezvény is hozta a megszokott magas nívót: azt kaptuk, amiért mentünk, a rendezvény azt nyújtotta, amit szokott, de attól nem többet.

Bár, a nap legszebb pillanata még hátra volt. Már az eredményhirdetés után voltunk, a tényleg ízletes és bőséges tésztát is elfogyasztottuk és éppen hazaindulni készültünk, amikor 7 óra kerékpározás után, a zárómotoros által kísérve, megérkezett az utolsó célba érkező, aki olyan vastapsot és bajnoki fogadtatást kapott, amit szerintem a maratont megnyerő versenyző sem. Szép jelenet volt.

Köszönjük az élményt, jövünk jövőre is!

KERÜLJ KÉPRE!

Te is lenyomtad a Márta Maraton valamelyik távját? Örülnél egy profi fotónak magadról? Pörgesd át a linkeken található 1416 fotót...

https://plus.google.com/photos/103103148820964845086/albums/6189043056037079057
https://plus.google.com/photos/103103148820964845086/albums/6189050592087007281

Fotók: Hostya Zoltán, Vuelta Sportiroda

komment

Címkék: beszámoló maraton mountain bike hegyikerékpár Mátra Mátra Maraton

A bejegyzés trackback címe:

https://mountainbike.blog.hu/api/trackback/id/tr117758136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása