Talán többen is vannak, akik olvasták az előző sztorimat, ha emlékeztek az utolsó mondat így szólt: a következőn már versenyezni fogok. Szóval innen folytatódik a történetem.

A Szilvásváradi maraton után szorgalmasan folytattam a megszokott hobby bringás életet. Minden szabadidőmet nyeregben töltöttem. Egész más innen a látvány, mint az autó szélvédője mögött kuporogni, bámulni az elsuhanó tájat. A stucni fölé hajolva jólesően falod a kilométereket, a nap is folyton rád süt, az eső is lemossa az arcodat – mit akarhatna többet egy bringás, nem igaz?

Egyszerűen nem akartam visszaesni, tartani akartam a formám, hiszen megígértem magamnak, hogy még egyszer elmegyek valamelyik maratonra, hogy valóban kipróbáljam a versenyzést, ha már az első nem igazán jött össze...