Négy mindenre elszánt bringás vállalkozott a lehetetlenre: Bubival meghódítani a Hármashatár-hegyet. Hogy a vállalkozásukat siker koronázta-e, kiderül az alábbi beszámolóból, sőt, azt is megtudjuk, hogy hogyan vizsgázott a Bubi terepen!

A Bringabanda csapatának öt tagja gondolta úgy, hogy véghezviszi az expedíciót és bebizonyítják, hogy a lehetetlen nem létezik. A túra a Császár-Komjádi uszodától indult, itt vett fel a csapat négy Bubit a közbringa rendszerből (egyikük kisérőként saját bringával ment), majd megindult a csúcstámadás.

A vállalás nehézségét jól jelzik Zoli szavai, aki három bringázással kapcsolatos dologra a legbüszkébb az idén: az első az ausztriai Salzkemmergut Trophy 211 km-es távjának legyőzése, a második a zánkai 24 órás versenyen való helytállás, a harmadik pedig a Hármashatár-hegyi Bubi expedíció. Az utóbbi esetében a siker titka az erős lábakban, a megfelelő mentális felkészülésben és a kellő hülyeség tökéletes ötvözetében rejlik! 

Az első méterekre így emlékszik vissza a túra ötletgazdája: az első érzések leírhatatlanok, a Bubi atom nehéz, nehezen irányítható, fékerő konvergál a nullához, és a 3 fokozat közül a legkönnyebb nehéz még síkon is. Másik emlékezetes momentum a Fenyőgyöngye Vendéglőnél jött el, itt kezdték ugyanis elismerően nézni az emberek a kis csapatot, akik a legmeredekebb szakaszon hangosan röhögtek egymáson. 

Az elismerő pillantásokból később szurkolás lett. Hőseink csúcsig vezető úton számos buzdító és elismerő szót begyűjtöttek a futóktól, a kirándulóktól és a hegyen kerekező bringás társaktól.

Sipi egy rögtönzött bringatesztre is vállalkozott: Hogy milyen érzés tekerni Bubival felfelé? Erről leginkább a bazdmeg/másodperc katalógusadatok árulkodóak, egészen csodálatos számokat hoz a gép. Úgy éreztem, hogy a váz megfelelően merev, a beadott wattokat tökéletesen elnyeli és kiállva sem éreztem, hogy csavarodásra hajlamos lenne. A menettulajdonságai kiválóak, a rázós utakat jól tolerálja, nem pattog el a keményebb fékutakon se. Ehhez hozzájárul a jó súlyelosztás is, elöl hátul baromira nehéz. A váz kialakítása mászáshoz ideális, nem éreztem egyszer se, hogy emelgetné az elejét, ez valószínűleg a jó váz-szögeknek és az üléspozíciónak is köszönhető. A gumikról el lehet mondani, hogy keményebb terepen is jól vizsgáztak, felütésre teljesen érzéketlenek, a keveréket takarékosnak mondanám, nem kopik, de legalább cserébe jól csúszik. Minden tesztelő egybehangzó véleménye alapján a csengőt emelném ki, ezen talán nincs is további finomhangolási lehetőség: tökéletes ahogy van!

Mountain bike-osokról lévén szó, lefelé az aszfaltút melletti gyalogösvényt választották. A Bubi itt is jól vizsgázott, a 26 kg-os tömegével törte magának az utat, a Szépvölgyi úton pedig a 46,4 km/h sebességet is elérte.

A túra nem csak a tesztelőknek, de a szemlélőknek is igazi élményt jelentett, sokaknak talán a Bubival csúcsot hódítók látványa hozza meg a kedvet a hegyikerékpározás kipróbálásához. A Hármashatár-hegyi MOL Bubival tekerés ajánlható mindenkinek, aki szereti szívatni magát, illetve olyanoknak, akik komolyan veszik az edzést. Egy mondatban összefoglalva olyan érzés Bubival felfelé tekerni, mint amikor egy nagyon csípős paprikát eszel, folyik a könnyed és a nyálad, de örülsz neki és tovább eszed. Nem érted miért, de kell!

A cikk a Bringabanda honlapján található beszámolók alapján íródott, a képek szintén a csapat oldaláról származnak.