Valószínűleg a blogunk olvasóinak nem szorul bemutatásra a Salzkammergut Trophy, amely a hegyikerékpár sport egyik legjelentősebb nemzetközi csúcstalálkozója. A rendezvény nyugodtan nevezhető a mountain bike Mekkájának, ahova minden év júliusában bringások ezrei kelnek útra a világ miden részéből, hogy ló és lovasa legyőzze a célként kitűzött távot. A Trophy kimondottan kedvelt a magyar kerékpárosok körében, idén is közel 300-an neveztek a versenyre. Mi sem az első, és biztonsággal kijelenthető, hogy nem is utolsó alkalommal álltunk rajthoz a méltán híres erőpróbán.

A szombati versenyre már csütörtökön megkezdtük a ráhangolódást, ugyanis ekkor érkeztünk meg az Altaussee mellett található Hagan Lodge nevű apartmanfaluba, amely a szállásunkként szolgált a Trophy ideje alatt. Az első, az elkövetkező napainkat is meghatározó felfedezésünk az Ausee partján található kolbászsütő megtalálása volt, ahol összesen 4 alkalommal ettünk, ami jól jelzi a felszolgált ételek nívóját. Az csak a hab a tortán, hogy kitartó és visszatérő vendégként az utolsó napi reggelink elköltése után még egy mosolyt is kiérdemeltünk a kissé marcona tulajdonoshölgytől.

A pénteki napra a nevezési csomag átvételét, a rendezvényt kísérő kiállítás megtekintését és a környék felfedezését terveztük, némi laza bringázással vegyítve. A felsoroltakból mindent meg is valósítottunk, sőt helyenként túl is teljesítettük…

Kezdésként Obertraumot vettük célba, előbb aszfalton, majd kerékpárúton, majd Hallstadtban tartottunk rövid pihenőt, végül a másnapi verseny utolsó szakasza mentén értük el Bad Gosiernt, a rendezvénynek otthont adó települést. Ha jelzőket kellene sorolni a Salzkammergut Trophy szervezésére, akkor a színvonalassal kezdenénk, a nagyvonalúval és a precízzel folytatnánk, és a gördülékennyel zárnánk. A rajtcsomag és a szponzori ajándékok átvétele gyorsan megvolt, így maradt idő a kiállítás megtekintésére is, ahol 80(!) gyártó kínálta a portékáit.

A szállásunk felé kb. 5 órakor indultunk el, ám a letekerendő útvonal térképen való megtervezésekor már sejtettük, hogy a lazának tervezett körünk bőven túl lesz egy verseny előtti átmozgató bringázáson, tekintve, hogy 40 km már a lábunkban volt. A visszaúton közelebbi kapcsolatba kerültünk a szombati verseny rajt utáni merdek mászós és az A-táv egy 10 km-es szakaszával. Mire estére az apartmanunkhoz értünk 65 km-t és 1500 méter megtekert szintet mutattak a kütyüink. Okos.

6.15-kor ébresztő, reggeli és készülődés, majd indulás - ezúttal autóval - Bad Goisernbe. A városka nyüzsgő méhkassá változott ekkorra, mindenhol parkoló autók, melegítő bringások sokasága fogadott. A Salzkammergut Trophyn összesen 7 távon lehet rajthoz állni a 20 km-es legkisebb G futamtól, a legendás 210 km-es A-távig. Mi a második leghosszabb távot, a B-strecke-t választottuk szombati időtöltésnek, amely 120 km távolsággal és 3800 méter szintkülönbséggel csábított kerékpározásra.

A B-távosok rajtoltatása 9 órakor kezdődik és 5 perces időközökkel, három blokkból engedik neki a mezőnyt a hegyeknek, mi a 9 óra 5 perces második szekcióból indultunk. Részben a nagy a létszám, részben az előttünk álló hosszú a táv miatt, senki nem kapkodott, nyugodtan kúszott ki az ezerfejű bringáshad a kordonokkal szegélyezett úton Bad Goisernből.

Az első hegy derekáig a pörgetős haladást választottuk (kettősünk itt szétvált, a miértekről itt olvashatsz), majd egyes szám első személybe váltva, megkezdtem a versenyt. Nem állítom, hogy nyélen nyomtam, de próbáltam mindenhol - lejtőn és emelkedőn egyaránt – belerakni azt, ami bennem volt. A Trophy pályája nincsen túlbonyolítva: egy jó nagy mászás az elejére, néhány hupli és jön az Örök Fal, majd vissza Bad Goisernbe. Tókerülős hullámvasutazás, majd fel a sóbányához egy masszív szerpentinen, majd tolás a 30%-os betonos emelkedőn. Kis szusszanás lefelé, majd még egy jó kiadós mászás. Nagyjából eddig tart a neheze, bár még vagy 40 km hátravan, amibe egy nagyobb, meg több kisebb emelkedő besunyiskodik.

Számomra a legmeglepőbb a tókerülős rész volt, amire hosszúként és unalmasként emlékeztem korábbról, ám most kimondottan változatosnak éltem meg. Szintén a pozitív oldalon említeném a sóbányához való mászást, ami a csak tolással teljesíthető részen kívül kimondottan feküdt és jól is ment.

Egy hosszú távú versen teljesítése több szempontból is érdekes utazás. Egyrészt van idő egy belső kirándulásra is, ahol a hosszú emelkedőkön sok mindent megért, másként lát vagy átértékel az ember. Pontosan kirajzolódik, hogy mi miatt tart ott, ahol tart, mennyit tett a sikerért vagy mit rontott el, kik állnak mellette és önmagán túl kikért harcol. Az igazság órái ezek, ahol minden kiderül feketén-fehéren: egy 100, netán 200 km feletti távot már nem lehet „véletlenül” jól teljesíteni vagy megúszni, oda kemény munka és alázat szükséges. Másrészről a hosszú, olykor monoton kilométerek alatt van idő a környezet befogadására is és a Trophy ilyen szempontból sem vall szégyent, hiszen gyönyörű helyeket fűz fel az útvonal.

A versenyen 45 országból, közel 4484 sportoló vett részt, a viadalt a német Andreas Seewald (Team Centurion Vaude) nyerte, aki a leghosszabb 211 km-es távot, a hozzá tartozó 7049 méter szintkülönbséggel, új pályarekorddal, 9 óra 50 perc alatt teljesítette. A hölgyek között a cseh Cesnaková Milena (Superior MTB Team) diadalmaskodott, aki 12 óra 49 perc alatt teljesítette az A-távot, két honfitársa előtt.

A magyar indulók közül Reznik Sándor (Pilis Cross Country Club) volt a leggyorsabb a horror távon, ő 12 óra 37 perces idővel ért célba. Mindenképpen említést érdemel a második legjobb magyarként befutó Vas Peti (Merida Maraton Team CST), aki a 10. Salzkammergut Trophy-ját teljesítette (ebből 9-et az A-távon)!

Külön cikkben foglalkozhatnánk a rendezvény körítésével, hogy az este, aznap a több ezredikként a célba befutó bringás is ugyanazt az ovációt kapja a közönségtől, a szpíkertől, mintha a versenyt nyerte volna meg, hogy a lebonyolításban közreműködők százai milyen kedvességgel és alázattal viseltetnek az indulók iránt, hogy a helyiek mennyire szeretik a rendezvényt, az ideérkezőket, hogy a frissítő pontokon micsoda fejedelmi ellátást és kiszolgálást kapnak az indulók, hogy a díjkiosztó micsoda körítéssel zajlik és, hogy egyáltalán milyen leírhatatlan hangulat lengi körbe az eseményt, de ezt jobb megtapasztalni.

Többször mondtuk már, hogy alapvetően kétféle mountain bike-os létezik, az egyik, aki már volt a Salzkammergut Trophy-n, a másik pedig, aki el fog menni rá, ugyanis ez az a rendezvény, amit nem lehet kihagyni, hiszen életre szóló élménytől fosztanánk meg magunkat.

Végezetül nézzézzek meg azt a videót, amit a versenyen a versenyről készítettünk, és amelyben megrpóbálunk bemutatni valamit abból az élménycsokorból, amit a Salzkammergut Trophy adott nekünk.

Beszámoló és videó: Fülöp Miklós